Járdánháza - Története
A községre vonatkozó első történeti adatok csak a XIV. századból vannak, de az ősi magvát alkotó Mocsolyásról - amely ma Borsodnádasdhoz tartozik -, már 1221-ben említést tesz a Váradi Registrum. A feljegyzés szerint a csokvai (Chokoha) és ormányi (Umony) várjobbágyok, akik a borsodi várhoz tartoztak, vádat emeltek a néhány mocsolyási (Mochulas) személy ellen, és azt állították, hogy ők is várnépek. A mocsolyási népek tagadták ezt és magukat szabadoknak, cseh vendégek fiainak mondták. Állításuk a várai tüzespróba előtt is beigazolódott A legkorábbi történelmi hagyományok a tatárjárással és IV. Béla királlyal függnek össze vidékünkön.
Az 1864-es Pesty-féle gyűjtésben a következőt írta a község jegyzője: "hagyomány szerint IV. Béla Magyarország királya a szerencsétlen Tatárok elleni ütközet után az erdők és hegyek között menekülvén itt, mint erdős helyen kíséretével szállásolt egy ideig - s annak emlékére volt felállítva Sz. Mária tiszteletére szentelt felálló kőből készült kápolnaforma." Ezt a dombot az óta is "Király-szállás"-nak nevezik, s mint földrajzi név egy 1816-os térképen is megtalálható. A községben, 1874-ben egy kápolnát emeltek ezen a helyen, ahol a hagyomány szerint a király megpihent. A kápolnán levő emléktáblán a következő felírást láthatjuk: "A tatár futásból menekülő IV. Béla király pihenőhelyére épült kápolna, 1874. Csomós Lajos által." Lengyel Dénes: Régi magyar mondák c. gyűjtemény tartalmazza a "Testhalom" c. mondát, amely szintén ezt a történelmi eseményt örökíti meg. A kisebb települések a tatárjárás során feltehetően elpusztultak. A szétszórt kisebb települések minden bizonnyal a tatárjárást követő évszázadban költöztek a fő-völgy kedvezőbb helyére és hozták létre Járdánházát. Az átmenetet a korábbi oklevelek pontosan tükrözik: "possessio Mecholyas alio nomine Jardanhaza", máshelyen pedig "... pessessio nunc Jaradanhaza antea Mocsolas vocitata." Az oklevelek tanúsága szerint a Járdánházát birtokló népesség első ismert alakja Mozsolyási Gyürk, kinek két fia és lánya volt. Miklós Somsályt birtokolta, Jordán pedig Mocsolyáson lakott. Róla kapta nevét Jordánháza, amikor kicsit északabbra, az út mellé költözött.
1412-ben a család új adományt kap birtokára és innen kezdődően Járdánházának nevezik a községet. Tény: a mocsolyási - járdánházai hospesek azon kevés telepesek közé tartoztak, akik szabadságukat meg tudták védeni. A következő századokban sok viszontagságon ment át a település.
1526 után a török kezdte egyre jobban szorongatni környékünket, s a füleki vár 1544-es eleste után egy basa adót vetett ki borsod északi falvaira is. Ezen kívül a vidékünk földrajzi elhelyezkedéséből következően a magyar királynak is adózott, s ehhez járultak még a jobbágyok egyéb adói. A kettős adózás elkerülésének egyik módja az armális nemesi címerlevél szerzése volt. Járdánháza birtokossága nyert elsőnek ilyen birtokadomány nélküli nemességet a környező falvak közül, mert 1582-ben már "nemesek lakta" településként emlegetik a tizedlajstromban. A török eleinte tiszteletben tartotta a nemesi adómentességet, de később egyaránt megkövetelte mindenkitől az adót. Az 1606-os bécsi, majd a zsitvatoroki béke megyénket a királyi Magyarországhoz tartozónak tekintette, de a török zaklatások továbbra sem szűntek meg. A törökellenes háborúk, Habsburg-ellenes függetlenségi háborúk kimerítették az egész országot, s a bajokat természeti csapások, járványok is tetézték. Az itteni emberek szívósságát és szorgalmát dicséri, hogy Bél Mátyás 1733-ban már ismét lakott településként szól Járdánházáról, mely továbbra is őrzi nemesi kiváltságát. A lélekszám ekkor még csekély, az 1769. évi Canonica Visitativ adatai szerint mindössze 180 fő. Jelentősebb változást a XIX. századi ipari fejlődés hoz a vidékünk életében. 1845-ben a kisebb felvidéki vasgyárak tulajdonosai megalapították az Ózdi Vasgyárat, amely közel 150 évet át a környék meghatározó tényezője lett. Az Ózd környéki szénbányászat is a múlt század második felében bontakozik ki.
1882-ben Járdánházán is nyílik egy bánya, a szomszédságban levő Vajács - pusztán. Vajács - telep és a falu teljesen összeépült az idők során. A lakosság folyamatosan nő, 1910-ben Járdánházán 624, Vajács - bányatelepen 340 fő lakik. Bár az I. világháború harcai nem értek el vidékünkre, hatását azért eléggé éreztette a községünkben is. A fronton harcolók közül 15-en soha nem látták viszont szülőfalujukat, Járdánházát.
A II. világháborúban 18-an estek el. Az első és második világháború hősi halottjaira a templom falán elhelyezett márványtábla emlékezteti az utókort. A II. világháború utáni fejlődés hasonló az ország más községeinek életéhez. Romeltakarítás, újjáépítés, majd az iparosítás hatása, tsz-ek szervezése, politikai harcok; néhány szóval jellemezve a korszakot. A lakosság többsége az Ózdi Kohászati Üzemekben, s a Borsodnádasdi Lemezgyárban, s a környező bányákban dolgozott a 80-as évek végén kibontakozó gazdasági válságig. A mezőgazdaság elsősorban kiegészítő tevékenység volt, bár működött termelőszövetkezet is a vidékünkön. Közigazgatását tekintve 1969. január 1-én Járdánházát, Arlót és Borsodszentgyörgyöt közös nagyközségi irányítás alá vonták, Arló központtal. A három község közös irányítása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s Járdánháza 1989. január 1-én ismét önállóvá vált. Az önállósulás, s az 1990-ben kialakuló új önkormányzati rendszer után meggyorsult a községünk fejlődése, amelyet számos beruházás, fejlesztés jelez.

A legjelentősebb beruházásaink, fejlesztéseink:
1. Új orvosi rendelő és szolgálati lakás felépülése;
2. Fizikoterápia kialakítása;
3. Telefonhálózat és kábeltévé hálózat kiépítése;
4. A község gázvezetékrendszerrel való ellátása; a közintézmények fűtésének korszerűsítése;
5. A földutak portalanítása, fokozatosan szilárd burkolattal való ellátása;
6. Közvilágítás korszerűsítése.Jelenleg folyik a Polgármesteri Hivatal felújítása, átalakítása. A beruházások közül kiemelkedik az új iskola átadása 1996-ban.

A községünkben ma működő általános iskola elődei az 1805-től működő római katolikus népiskola és az 1845-ben megnyitott Járdánháza - Vajács bányatelepi, ún. "társulati - elemi" iskola volt. A két iskolát államosították, s közös igazgatás alá vonták 1948-ban. Az oktatás fő központja a több tantermes, jobban felszerelt vajácsi iskola lett, ahol 1996-ig folyt az oktató-nevelő munka.
1996. szeptemberében került átadásra az új iskolakomplexum, amely IV. Béla király nevét vette fel. Az épületegyüttes 2400 négyzetméter alapterületű, építészetileg modern, szép kivitelezésű. A tantermek, aula, tornaterem, könyvtár, konyha nem csupán az oktatás céljait szolgálja. A község kulturális centruma, családi- és más rendezvények színhelye, s talán a jövő "Teleháza" is. Átmenetileg az épület egyik szárnyában kapott helyet az óvoda is.
Elérhetőségek: Telefon: +36 48/466-002 Email: titkarsag@jardanhaza.t-online.hu